MÁSODIK FEJEZET

William

Még mindig érzem a bor illatát. Kinyitom a szemem, majd a hátamra fordulok. Jobb, majd baloldalra fordítom a fejem. Nincs itt. Felülök az ágyon, majd magamra kapom az egyik köntöst. 

- Rose?- bekopogok a fürdőszobába.- Rose odabent vagy?

Nincs válasz ezért kinyitom az ajtót. Semmit nem találok, Rose sincs itt. Elhagyott, ez már egyértelmű. Ismét körbenézek, majd lassan visszasétálok a szobába. Az ingem után kutakodva felforgatom az egész szobát, de sehol sem találom, ezért kénytelen vagyok az zakómat magamra húzni. Utolsó pillantást vetek a szobára, a padlón szétszórtan vörösbornyomok, az asztalon pedig egy levelet találok. El sem akarom olvasni. Zsebreteszem, majd kilépek a szobából beszállok a liftbe és a portán leadom a szobakulcsot. Idegesen becsapom magam után a kocsiajtót, majd meg sem állok hazáig. A lakáskulcsokat ledobom az előszobában a szekrényre, majd lezuhanok a nappaliban lévő kanapéra és bekapcsolom a tévét. Rossz szokásomhoz híven zárt ablakoknál gyújtok rá, majd elnyomom, aztán ismét rágyújtok és pár perc múlva ismét elnyomom. Lenémítom a tévét és csak bámulok magam elé. Még mindig nem tudom felfogni, hogy elment. Próbálom felállítani a fejemben az okokat, és próbálom megtalálni a kérdést, hogy vajon mit és hol rontottam el? Kikapcsolom a tévét, aztán már éppen indulnék, hogy kimozduljak, mikor megszólal a csengő monoton hangja. Bosszankodva megyek ajtót nyitni, majd legnagyobb meglepetésemre Rose anyja áll az ajtómban.

- Bejöhetek?

Egy pillanatra elgondolkozom, majd arra jövök rá, hogy talán nem véletlenül van itt.

- Persze- bólintok, majd Elizabeth besétál én pedig becsukom az ajtót.

- Rose itt van?

- Hogy itt? Nincs itt- rázom meg furcsállva a fejem.

- Egész nap hívom, de nem veszi fel a telefont. Nem tudom hol van.

- Tegnap este óta nem láttam. Nem lehet, hogy..hogy esetleg

- Már mindenkit felhívtam. Senki sem látta. Senki sem- Elizabeth hangja elcsuklik, én pedig ellenőrzöm a zsebemben lévő levelet.

- Jobb lenne, ha elmenne a rendőrségre Mrs. Lowe. Talán ők megtalálják Roset.

- Igen. Talán az lesz a legjobb- Elizabeth szipog, majd megdörzsöli a szemét és az ajtó felé indul. 

- Ha bármit megtudok, azonnal értesítem.

- Köszönöm Will- mondja, majd megölel, amit viszonozok.  

Becsukom az ajtót, majd előkapom a levelet a zsebemből. Felbontom, majd egyre inkább tartok tőle, hogy Rose nem csak egyszerűen elment. Sőt. Nem magától ment el.

A levél csupán pár baljós szót rejt : Három napod van Hawkins.

Felkapom a kocsikulcsomat, majd bevágom magam mögött az ajtót. Kocsiba szállok és meg sem állok Willis házáig. Kiszállok a kocsiból, majd a garázshoz sétálok, bekopogok, Willis pedig ajtót nyit. 

- Hawkins! Rég láttalak- kezet rázunk, majd beljebb sétálok.

- A segítségedre lenne szükségem- mondom, Mark pedig bólint.

- És miben segíthetek barátom?

- Rose eltűnt- kezébe nyomom a levelet, amit a hotelszobában találtam. 

- Ó!- nagyot nyel, majd visszaadja a levelet.- És mit kellene csinálnunk?

- Nem tudom- megrázom a fejem.- Meg kell találnunk. Roset és azt aki elvitte- meglengetem a levelet.- Meg kell találnunk.

Mark egyetértően bólint, majd megveregeti a vállam.

- Meg fogjuk találni. 

- Majd hívlak még- mondom, mikor kisétálok a garázsból. Aztán ismét útnak indulok vissza a hotelhez. 

- Miben segíthetek?- mosolyog rám a portás.

- Tegnap láttak valakit felmenni a 312-es szobába?

- Sajnálom, nem adhatok ki információkat.

- William Hawkins vagyok. Tegnap a hotelben tartózkodtam. Kérem!

- Sajnálom Mr. Hawkins. Iratok nélkül nem adhatok ilyen információkat.

Mély levegőt veszek, majd szó nélkül sarkon fordulok és elindulok a kocsimhoz. Kiveszem a zsebemből a telefonomat, majd tárcsázom  Willist.

- Igen?- szól bele Mark rekedtes hangon a telefonban. Hangja sokkal ércesebb, mint mikor ott voltam. Van, akinek megárt a sok dohányzás.

- Kellene egy hamis igazolvány- szólok bele a telefonba köszönés nélkül.

- Most ugye csak szórakozol!

- Nem. Meg tudod oldani?

- Tudod, hogy ezért ki is rúghatnak engem!- mondja, köhögni kezd ami lassan már fuldoklásba torkollik.

- Szóval meg tudod szerezni?

- Will..

- Este kilencre érte megyek- mondom, ezzel egyetlen választási lehetőséget adva neki. Vissza kell mennem a hotelszobába. Közben megérkezem a házamhoz, kiszállok a kocsiból, majd beérve az előszobába leveszem a cipőm és végre ismét ledőlök a nappaliban lévő kanapéra, majd rágyújtok. Kinyitom az ablakot és próbálok kifele fújni a füstöt és kiszellőztetni. 

Kilenc óra előtt tíz perccel már Willisnél vagyok és várom, hogy ajtót nyisson.

- Még nincs kilenc- nyit ajtót Mark, majd unottan beljebb invitál.

- Megoldottad?

- Csendesebben!- mutatja fel mutatóujját, én pedig furcsállva nézek rá.- Persze, hogy megoldottam!- suttogja, és a felmutatja az igazolványt.

- Meghálálom- kapom ki a kezéből az igazolványt.

- Dehogy hálálod!- Mark felnevet, majd vállon vereget.- Sosem hálálsz te meg semmit.

- Valahogy sosem sikerül- erőltetek magamra egy mosolyt, de Mark is érzi azt a feszültséget, amit én. 

- Öld meg! Akárki is az- mondja, majd a kezembe nyom egy kisebb méretű pisztolyt.- Rose-ért.

- Rose-ért- motyogom, majd a zsebembe süllyesztem a fegyvert.

Váltok még pár szót Markkal, majd a mai napon utoljára autóba szállok, majd mikor hazaérek az első dolgom az, hogy a szekrényem mélyére süllyesztem a pisztolyt és az igazolványt. Éjfél előtt járhat az idő, mikor kikapcsolom a tévét és elhatározom, hogy végre elmegyek aludni. Megfürödtem, majd épp éjfél előtt egy perccel kerültem ágyba. Lehunyom a szemeimet, majd várom, hogy végre elhallgassanak a kutyák akik a templom harangozása miatt ugatnak. Aztán a telefonom rezgésére leszek figyelmes. Felkapom az éjjeliszekrényről, majd lejjebb húzom a fényerőt, mert szokás szerint megint nem tettem meg előbb, ezért most kell az erős fénnyel küzdenem. Egy üzenetem érkezett, amit meg is nyitok. Ismeretlen számról érkezett.

A harangok Érte szólnak. Már csak két napod van.

 Sziasztok drága olvasók!

Ez lett volna a második fejezet! Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket, mint az előző!

Meg szeretném köszönni a kommenteket, a feliratkozókat és a megtekintéseket! Nagyon sokat jelent nekem és nagyon boldog vagyok! Köszönöm szépen!

Remélem ez alatt a rész alatt is lesz pár komment, nagyon-nagyon örülnék neki!

Köszönöm, hogy benéztetek és remélem, hogy ismét visszatértek a következő részre is!

Ölel mindenkit: Csenge K.