ELSŐ FEJEZET

Rose

Voltak, akik csak fel akartak használni. Voltak, akik csak velem akartak lenni. Voltak, akik csak a pénzemet akarták.

Ő más. Más mind a többiek. Mindig is más volt. Kitűnt a tömegből. Ő volt az, aki már a gimiben is zakóban járt, sőt míg az átlagos fiúk kosaraztak ő teniszezni, vagy golfozni járt.

Ott voltam én, "A gazdag lány". És ott volt ő, "A gazdag fiú".

Szóval, az egész helyzet magától adódott.

- Valóban nagyon szép hely- néztem körül az étteremben, majd rápillantottam.

- Tetszik?

- Persze! Kiskoromban jártam itt utoljára, oly réginek tűnik, mégis minden apró részletére emlékszem.

- Hát, a remek borra és pezsgőre valószínűleg nem- mosolygott, majd megemelte borospoharát. Én is így tettem, majd mosolyogva koccintottunk.

Will a combomra helyezi kezét.

- Foglaltam egy szobát- mondja halkan, én pedig alig észrevehetően bólintok.

Tizenegy óra körül értünk fel a szobába. Az idő olyan gyorsan repült, igazából nem is érzékeltem, hogy már három órája az étteremben ülünk. Óvatosan a falnak tolt, majd gyengéden megcsókolt, amit természetesen viszonoztam. Szívem egyre hevesebben vert az agyam pedig kikapcsolt. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak ránk.

- Becsuktad az ajtót?- kérdeztem, mikor elváltunk egymástól, Will bólintott, majd ismét ajkaimnak esett. Felemelt, majd az ágyra tett és fölém tornyosult.

~~~

Bőrömön éreztem a szoba, hideg levegőjének fuvallatát. Mintha teljesen máshol lettem volna. Felemelem fejem, majd körbepillantok. A hotelszoba már eltűnt, és igazából fogalmam sincs hol vagyok. Felállok a jéghideg padlóról, majd a tükör felé sétálok. Az egész testemet beterítik a zöld, kék és lila színekben pompázó foltok. Homlokon egy seb éktelenkedett. Bal karom sajgott, mikor rápillantottam tudtam, hogy nem akármitől fáj a karom. Éreztem már ezt a fajta fájdalmat, miután a kórházban voltam, még talán hat éves koromban. Sosem bírtam az injekciókat. Hajam kócos, bőröm már nem olyan fehér mint amilyen volt. Fehérnemű és egy szakadt ing volt rajtam. A fehér ing néhol nem fehér, hol világosabb hol sötétebb vörös színű. Orromhoz emelem az egyik foltot, majd megállapítom, hogy vörösborról van szó. Egy másik foltnak pedig már teljesen más a szaga. Vér. 

- Will? Will! Hallasz engem?- kiabáltam, majd megpördültem és az ajtó felé sétáltam. Akármennyire is szerettem volna, hogy nyitva legyen nem volt, sőt még Will sem állt az ajtó mögött. - Van itt valaki?- kiabáltam torkom szakadtából a kilincset pedig két kézzel rángattam magam felé. Semmi sem történt. A falnak dőltem, majd a földre csúsztam és az egyetlen ablakot, az egyetlen fényforrást kémleltem.

Lassan sötétedett be, talán este hat-hét óra körül lehetett, mikor az ajtó alatti kisebb "ajtó" kinyílt, majd egy hatalmas kéz két üveg vizet és egy tányért lökött át rajta. Aztán ismét lezárult az ajtó.  Lassan a vízért nyúltam, majd magamhoz szorítottam. Lecsavartam a kupakot, majd mint aki napok óta nem ivott kortyoltam az üveg tartalmát. Az üres palackot a szoba másik oldalába hajítottam, majd az ajtótól legtávolabb eső sarokba kuporodtam be, a kezeimből párnát formáltam, lehajtottam a fejem és próbáltam figyelmen kívül hagyni a folyamatosan búgó legyet, ami már egy ideje körülöttem körözött. Lehet, hogy ő lesz holnap a reggelim.

Ez lett volna az első fejezet, remélem elnyerte a tetszéseteket! Ha igen várom a véleményeiteket!

Köszönöm, hogy benéztetek és remélem visszatértek a következő részre is!

Ölel mindenkit: Csenge K.