2016. augusztus 20.

HARMADIK FEJEZET

Rose
Már harmadik napja, hogy itt vagyok.  Egyre inkább megbarátkozom a tudattal, hogy talán sosem kerülök ki innen. Minden nap ugyanúgy telik. Reggel fejfájással kelek, szédülök, majd egy idő után minden kitisztul előttem és ismét rájövök: Nem, még mindig nem otthon vagyok. Aztán várom, hogy csoda történjen. Várom, hogy valaki betörje az ajtót és azt mondja "Már vége! Gyere velem." De ez nem fog megtörténni. Egyedül vagyok, valahol az isten háta mögött, semmi kapcsolatom nincs a külvilággal. Egyedül vagyok, csakis én, a kételyeim, a gondolataim és a reményeim, amiket lassan teljesen elveszítek.
Kínomban ledőlök a földre, majd felszisszenek. Hasamra fordulok és meglepődve pillantok meg egy csavart a földön. Az ajtóhoz kúszok és próbálom keresni az üres helyet, ahonnan kieshetett. Felállok a kis faszékre, hogy megvizsgáljam az ablakot, ám mikor a rácsot megfogom, az a kezemben marad.
Hogy mennyi az esélye annak, hogy egyetlen egy csavar miatt kiszökhetek? Szinte egyenlő a nullával, de mégis megtörtént. Felkapaszkodok az ablakra, majd teljes erőből feltolom magam és nagy nehezen átpréselődök a kicsi résen. Leugrok, és az erdőben találom magam. Gondolkodás nélkül rohanni kezdek fogalmam sincs, hogy hova céltalanul rohanok, ruhám számtalanszor beleakad a faágakba, de ez a legkisebb dolog, ami miatt aggódnom kell.
Pár perc elteltével hangokat hallok a közelből. Azonban semmit nem értek belőle, ezért gyorsítok a tempómon és tovább futok, mígnem egy villogó rendőrautót pillantok meg a távolban.
Hazamegyek. Vége a rémálomnak. 
Minél közelebb érek, annál tisztábban látom az előttem kirajzolódó utat, ahol a rendőrkocsi is áll még egy autó társaságában.
- Rose!
Ismerős hang, ami után futok. Szemembe egy hatalmas elemlámpa világít, majd egy rendőr lép elém. Pedig biztos voltam benne, hogy apám hangját hallom.
- Itt van!- kiáltja el magát a rendőr, majd közelebb lép felém.- Ön Rose Knight-Lowe?
- Igen- bólintok.
- Ne aggódjon, most már biztonságban van- mondja nyugodt hangon, majd elindul a rendőrautó felé és én is követem őt.
- Rose!
Apa rohan felém, majd szorosan magához ölel.
- Minden rendben, már vége! A rendőrök elkapták, aki emögött az egész mögött állt.
- Tessék?- pillantok fel rá kérdőn, majd a rendőrautó felé vezet.- Will?
Teljesen sokkol a látvány. Az a Will, akit én már megannyi éve ismerek és szeretek most egy rendőrautóban fekszik letartóztatva. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, amit látok.
- Vigyél haza! Most!- könnyeimmel küzdve rohanok a kocsi felé.
- Először jobb, ha a kórházba viszlek.
- Nem! Azt mondtam vigyél haza!
- Rose..
- Apa! Vigyél haza az istenért!
Teljesen kikelek magamból, mintha nem is én lennék.
- Minden rendben?- lép mellénk egy rendőr.
- Persze, de jobb, ha most hazamegyünk.
- De a kihallgatás..
- Az várhat- mondja dühösen apa, majd beszáll a kocsiba és elhajt.
Egész úton azon gondolkozom, hogy vajon miért tehette. Mit rontottam el? Megbántottam valamivel? Vagy teljesen másról van szó?
- Szentséges ég! Hát végre megvagy!- anya fut felém, majd szorosan magához ölel.- Annyira örülök, hogy jól vagy!
- Felmehetnék, felmehetnék a szobámba?
- Persze kicsim! Menj csak! Én addig készítek egy forró fürdőt neked!
- Nem szükséges- rázom meg a fejem.
- Dehogynem! Sőt enned is kell valamit!
- Anya..
- Nem nyitok vitát! Most menj!
- Ahj.
Dühöngve megyek fel az emeletre, majd bevágom magam mögött a szobaajtómat. Be kell vallanom, hogy fogalmam sincs mi bajom van. Anya kopog az ajtón, majd besétál a szobámba.
- Hoztam egy kis kaját- mondja, majd leteszi a tálcát az íróasztalomra.- Annyira örülök, hogy megkerültél. Annyi ideig kerestünk téged.
- Három napig- morgom.- Tényleg Will volt?
- Nem is értem őt. Olyan rendes fiú. Sőt, még keresett is. Fogalma sem volt mi történt. De ezek szerint ez mind színjáték volt.
- Keresett?- vonom fel a szemöldököm.
- Igen. Elmentem hozzá, és azt mondta meg fog téged keresni. De ezek szerint mindvégig tudta, hogy hol voltál.
- Te hiszel ennek az egésznek? Mármint, szerinted tényleg ő volt?
- Nem tudom mit higgyek.
- Miért tette volna? Hm? Tudod mit? Én nem hiszek ennek az egésznek! Se a rendőröknek, de apámnak, sőt még neked sem! Én az ő verziójára vagyok kíváncsi!
- Rose!
- Ne változtasd meg a véleményem!- állok fel idegesen az ágyamról.- Menj ki!
- De..
- Menj! Most!- mutatok az ajtó felé.
Miután anya szomorúan kisétál bezárom az ajtómat. Felkapom a kabátomat, felhúzom a sportcipőmet és a kapucnis pulcsimat, majd amilyen gyorsan csak tudok, próbálok megszökni. A legkönnyebb lehetőségnek az ablak bizonyult ezért nem haboztam, kitártam az ablakot és kiugrottam. (Ami visszagondolva nem volt valami jó ötlet, ugyanis anya virágoskertjében kötöttem ki...)
Hívtam egy taxit, majd a rendőrségre vettem az irányt, ahol akadtak problémáim a bejutással.
- Rose? Te meg mit keresel itt?- pillant rám kérdőn Will.
- Jöttem megbizonyosodni arról, hogy nem te voltál.
- Valaki fel akar ültetni minket. Figyelj, nincs sok időnk beszélni most- suttogja.- Van a kabátzsebemben egy névjegykártya és azon egy telefonszám. Keresd meg Brentont!- mondja, majd a kabátzsebére pillant.
- Oké, akkor, ömm, még látjuk egymást- mondom, majd megölelem közben pedig kikapom a zsebéből a névjegykártyát.
- Letelt az ideje- lép be a rendőr.
- Már itt sem vagyok- vonok vállat, majd kisétálok a teremből. Beszállok a taxiba, majd tárcsázom a számot.
- Will?- szól bele Brenton.
- Nem, a barátnője, Rose.
- Honnan tudod ezt a számot?
- Tessék? Ömm, figyelj Brenton. Will bajban van.
- És én hogyan segíthetnék?
- Ki kell hozunk a börtönből.
- Fél óra és visszahívlak, jó?
- Oké.
- És ezt a számot ne add meg senkinek.
- Értettem főnök.
- Akkor fél óra múlva- mondja, majd kinyom.

Sziasztok drága olvasók!
Tudom, hatalmas kihagyás után érkezett ez a rész, de azért remélem elnyerte a tetszéseteket!
Új designt kapott a blog, remélem ez is tetszik nektek!
Hamarosan érkezem az új résszel, addig is nézzetek be a másik blogomba: MA
Illetve hamarosan érkezem egy újdonsággal is méghozzá egy új blog bemutatójával, ami télen fog érkezni! 
Addig is vigyázzatok magatokra!
Ölel mindenkit: Csenge K.

2 megjegyzés:

  1. Nem csalódtam Csenge. Nagyon tetszett. A rész is és a design is! Izgalmas volt, kíváncsi vagyok ennek az egésznek a hátterére. Hamar következőt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igyekszem hamar hozni a következőt! :)

      Törlés